Ivan Bunyin

A kutya

�lmodj, kuty�m. M�r �lmos k�d lebeg

sz�k�l� szemed aranybogar�ra.

Eln�zed: sz�lben verg�dik a ny�rfa

�s h�-f�st�tkavar a f�rgeteg.

S�hajtasz, f�szkel�d�l, j� meleg

gomoly l�bomn�l, te, mag�nyom t�rsa.

L�sd, egy�tt v�gyunk innen messze t�jra,

m�s v�lgyek h�vnak...Perm-kori hegyek.

A te vad f�lded idegen sz�vemnek,

hol tundr�k, kunyh�k, j�gben dermedeznek,

lelkem ma m�gis veled sz�llana-

ember vagyok: a te szemedben isten,

s az a sorsom, hogy csordultig tel�tsem

minden id�k �s t�jak b�nata.

(Rab Zsuzsa ford�t�sa)