A Szovjetúnió 1957-ben megdöbbentő hírt közölt a világgal: Föld körüli pályára állítottak egy szputnyikot, amelyben ezúttal egy élőlény is helyet kapott. Az űrutas nem volt más, mint Lajka, a kutya, akiről mindeddig úgy tudtuk, hogy nagyjából egy héttel a kilövés után fájdalommentesen szenderült örök álomra a világűrben.

A Világ Űrkonferencia egyik orosz résztvevője, dr. Dimitrij Malasenkov olyan bizonyítékokat tárt a meghökkent hallgatóság elé, amelyek a történteket egészen más szemszögben tünteti fel. Az orosz kutató úgy vélte, itt az ideje, hogy megtudjuk az igazat az űrkutatás hőseként tisztelt négylábúról, vagyis azt, hogy tulajdonképpen hihetetlen kínoknak volt kitéve űrutazása során- amelyekbe bele is halt.

Az űrverseny kezdetét jelentő Szputnyik fellővée után senki sem számított arra, hogy a Szovjetúnió ilyen hamar újabb mérföldkőnek számító eseménnyel írja be magát-ismét-az űrkutatás történetébe. Ám az orosz kutatók 1957-ben sikeresen pályára állították az eredeti Szputnyiknál jóval nehezebb Szputnyik-2-t, amelyben Lajka kutya jutott fel első élőlényként a világűrbe.

A világ közvéleménye alig hitt a fülének, milyen óriási léptekkel haladnak előrre az oroszok az űr meghódítása felé. A nyugati világban és elsősorban Amerikában a megdöbbentő eredmények sokkal lesujtóbbak voltak, hiszen az USA semmit sem tudott az oroszok merész lépéseivel szembeállítani.

Lajka sorsát tekintve már akkoriban felháborodást okozott, hogy a kilövést követően közölték az illetékesek: a kutya sohasem fog visszatérni a Földre. Ám a nemrég nyilvánosságra kerülő adatok valószínűleg újra felszínre hozhatják az indulatokat-noha az orosz űrhivatal már egyáltalán nem hasonlít egykori nagyhatalmú elődjére.

Lajka kóbor kutyából avanzsált az űrkutatás utörőjévé, akit a moszkvi utcákról szedtek össze az űrprogram számára. A közhiedelemmmel ellentétben csak a neve, nem pedig a fajtája volt lajka. A felkészülési időszakban a hagyományos kutyaketreceknél kisebb lakhelyekben kellett élnie a másik két kutyával együtt, élelmiszert is csak zseléformában kaphattak, hogy hozzászokjanak a Szputnyik méreteihez és a táplálékhoz. Végül Lajkát választották ki az útra, amelynek valódi történetét eddig nem ismertük.

Az indulás előtt az űrutast, hogy véletlen elfordulásást megakadályozzák, leláncolták, a kabin levegőjének tisztaságáról pedig egy széndioxid-elszívó gondoskodott. Lajkára kulönböző érzékelőket és vérnyomásmérőt erősítetek, így szereztek informácókat  kilövés utáni állapotáról. Mint kiderült, a kilövéskor a kutya pulzusa a normális érték háromszorosára ugrott, de a súlytalanság elérésekor lassan visszaállt a normális körüli értékre. Viszont ez is csak jóval lassabban történt meg, mint a próbautak után, ebből pedig azt a következtetést lehet levonni, hogy a kutya nagyon izgatott állapotban-gyakorlatilag pánikban-volt.

Ám Lajka nem pusztán a szervezete túlterhelése miatt pusztult el a hivatalos verzió szerint egy hétnél jóval korábban, vagyis a kilövés után néhány órával. A kabin páratartalma a start után rövidesen megnövekedett, ezzel együtt a hőmérséklet is gyorsan nőtt. Ezek a hatások pedig azt eredményezték, hogy az űrhajózás négylábú úttörőjétől öt órával a kilövést követően már nem érkeztek életjelek. Dr. Malasenkov szerint egyértelmű, hogy Lajka halálát túlhevülés és sressz okozta, röviddel a start után, ellentétben az akkor ismertetett ,,tényekkel", melyek szerint az űrhajós kutya legalább néhány napig életben maradt a Szputnyik-2 fedélzetén.

Dr. Malasenkov szerint az orosz űrhajózás tartozik annyival négyláú hősének, hogya világ megismerje Lajka valódi történetét, azt az áldozatot, amit a világűr meghódításának oltárán hozott.