Mit kell tudni a kullancsok életmódjáról?

A vérrel táplálkozó élősködők világszerte előfordulnak. A kifejlett, éhes kullancsok olykor több hónaoig is képesek a környezetben várakozni, hogy vérhez jussanak.

Tévhiedelem, hogy a fák lombozatáról, több méter magasságról hullanak az állatokra vagy az emberekre. Általában az egy méternél nem magasabb füveken, bokrok levélzetén, ezek árnyékos részein tartózkodnak, de itt is csak időszakosan, leginkább leginkább az éjszakai és a kora reggeli párás időben. A közvetlen napfényt, a száraz meleget nem képesek elviselni, ezért a nyár ilyen időszakában igen ritkán fordul elő kullancsfertőzöttség.

A mindössze 2-3 mm nagyságú kullancsokat elég nehéz észrevenni. Érzékelve az arra haladó élőlények hő- és szén-dioxid kibocsátását, valamint a keletkező mechanikai ingereket, azonnal ezekre kapaszkodnak. A szőrzet közötti többórás vándorlás során keresik meg a vérszívásuknak legmegfelelőbb testrészt, leginkább azokat a helyeket, amelyeket a kutyák kevésbé tudnak elérni. Különleges szájszervükkel átfúrják a bőrt és a felületesen futó ér falát, majd hozzákezd a vérszíváshoz, ami nem jelent fájdalmat az állat számára. A gombostűfejnyi élősködők közül csak a nőstények képesek jelentős mennyiségű vért szívni.

A néhány napig tartó táplálkozásuk kezdetén nem vagy csak igen alapos vizsgálattal vehetők észre a szőrzet között. Fokozatosan emelkednek ki a szőrzetből és válnak láthatóvá. Ha táplálkozásuk befejezése előtt távolítjuk el őket, újból már nem tudnak megkapaszkodni és folytatni a vérszívást. Ilyenkor rövid időn belül elpusztulnak. Ha képesek befejezni a vérszívásukat, úgy az eredeti méretük 100-200-szorosára növekednek, és párosodnak a hímekkel, amelyek több alkalommal, de csak kevés vért fogyasztanak. A megtermékenyített és vérrel teleszívott, babnyi méretűre duzzadt nőstények végül elengedik a gazdaállatot, és a talajra hullanak. Néhány napi nyugalom után elkezdik lerakni a tojásaikat, melyek száma elérheti a 4-5 ezret. Miután az utolsót is lerakták elpusztulnak.

A tojásokból kikelő, kb. 0,5 mm-es lárváknak vérre van szükségük, hogy továbbfejlődhessenek. Általában gyíkokra, apró rágcsálókra kapaszkodva jutnak táplálékhoz, majd ezeket elhagyva a talajon ún. nimfákká alakulnak. E fejlődési alakoknak is vért kell szívni. Emiatt madarakra, rágcsálókra, erdei vadakra, de lehtőség esetén háziállatokra, így a kutyákra és a macskákra kapaszkodnak. A néhány napig tartó táplálkozásukat követően a talajra hullanak, ahol kifejlett egyedekké fejlődnek. Teljes fejlődésük hosszát a környezet hőmérséklete, nedvességtartalma és különösen az határozza meg, hogy milyen gyorsan találnak táplálékot biztosító élőlényre. A tojásból a kifejlett egyedek kialakulásáig hónapokra, nem ritkán évekre van szükségük, miközben jelentős részük elpusztul.

Fertőzésveszély

A kullancsok vért szívnak, deáltalában nem okoznak komoly vérveszteséget, mivel legtöbbször csak néhány példányuk fordul elő az állatokon. Igazi jelentőségük azzal függ össze, hogy a táplálkozásuk közben különböző kórokozókkal fertőzik a kedvenceinket, leginkább a kutyákat. Az ország több körzetében fordul elő a kutyák lázzal, olykor véres vizeletürítéssel járó megbetegedése. Az ezt okozó, vérben élősködő egysejtűek minden esetben az ezeket hordozó kullancsokból jutnak az állatokba.

 Védekezzünk, de hogyan?

A kullancsok elllen védekezni kell, hiszen csak így akadályozható meg a különféle kórokozók bejutása kedvenceinkbe. A védekezésnek arra kell irányulnia, hogy lehetőleg ne kerülhessen kullancs az állatra, illetve ha ez mégis megtörténik, úgy az általuk vitt kórokozó(k) beoltása előtt elpusztuljanak. Az egyik lehetőség távol tartani állatainkat a kullancsokkal fertőzött területektől, de ez legtöbbször lehetetlen. Hasonló mondható a kullancsok természetben történő elpusztításáról is, hiszen bárhol előfordulhatnak. Kutyáink rendszeres, főleg sétáltatásuk utáni alapos átvizsgálásával megtalálhatók a kullancsok, de nem biztos, hogy mindegyiket észrevesszük, mielőtt ezek megkapaszkodnának. A már vért szívó egyedek kézzel, csipesszel vagy egyéb eszközökkel és módszerrel eltávolíthatók, de ehhez szakértelem kell, tudniillik e közben is bekövetkezhet a kórokozók bejutása a gazdába, illetve a kullancsok szájszerve beszakadhat az állat bőrébe, ami később helyi gyulladást okozhat. A kullancsok távoltartása, illetve időben történő elpusztítása érdekében valamilyen kullancsellenes hatással rendelkező készítményt kell használni azokon a helyeken és időszakban, ahol és amikor a kullancsok támadása várható.