A kutya
2004.11.29. 18:09
Versike egy kutyusról.
Ivan Bunyin
A kutya
Álmodj, kutyám. Már álmos köd lebeg
szűkölő szemed aranybogarára.
Elnézed: szélben vergődik a nyárfa
és hó-füstötkavar a förgeteg.
Sóhajtasz, fészkelődöl, jó meleg
gomoly lábomnál, te, magányom társa.
Lásd, együtt vágyunk innen messze tájra,
más völgyek hívnak...Perm-kori hegyek.
A te vad földed idegen szívemnek,
hol tundrák, kunyhók, jégben dermedeznek,
lelkem ma mégis veled szállana-
ember vagyok: a te szemedben isten,
s az a sorsom, hogy csordultig telítsem
minden idők és tájak bánata.
(Rab Zsuzsa fordítása)
|