Sajnálattal közlöm mindenkivel, hogy kutyuskám, Foltos elhunyt

2005.V.9.-én

epe, hasnyálmirigy és máj gyulladásban.

Története:

2005.V.7-én észrevettük, hogy valami nincs valami rendben nála és másnapra kaptunk is időpontot a Dokitól. (-án be is vittük és nagyon elszomorított amit a doktor mondott. Azt mondta, hogy masszív kutyus, de már lehet, hogy rég nem élne, ha nem lenne az!

Aztán kapott rengeteg szurit, infúziót és mpég rengeteg gyógyszert. Másnap vissza kellett vinnünk. 9ére nagyon elsúlyosodott az állapota hiába a sok gyógyszer és miegyéb mire odaértünk a rendelőhöz már fel sem tudott állni csak erőlködött de nem sikerült neki a fejénél többet felemelni. Anyu bement és szólt a doktornak Foltiről Ő kijött és segített nekünk bevinni a rendelőbe. Ott aztán ő is mondta, hogy a betegség elsúlyosodott és kérdezte, hogy nem dögözött -e Folti, mi meg mondtuk, hogy NEM. Mert azt gondolta, hogy attól van ez a bategség, de nem attól volt. Aztán azt mondta, hogy szinte semmi az esélye a kiskutyámnak ahhoz, hogy túlélje. És mondta, hogy jobb lenne ha elaltattatnánk, mert ha nem altattatjuk el akkor is meghal csak akkor kínlódik még előtte. Mi fájjó szíível, de beleegyeztünk! Szörnyű volt látni az egykor életerős és vidám kutyusomat akivel 5 és majdnem fél éevet töltöttem együtt, hogy szenved. De végig ott áltam mellette igaz sírtam, de nem hagytam el még élete utolsó perceiben sem! Majd távoztunk a rendelőből. Foltos többé már csak az emlékezetünkben és a régi szép idők gondolatában él!

Mindíg emlékezi fogunk rád!!

,,Van öröm, mely soha el nem apad,

S ez az öröm: add másoknak magd!

Míg élsz, magadat mindig adhatod,

Adj jó szót, vigaszt, s ha van feladatot…

Derűt, tudást, vagy békülő kezet,

Mindez tiéd! Add másoknak-

s nézheted,

hogy nő vetésed, hozva dús kalászt,

meggazdagítva a lelked asztalát.

S csoda történik: minél többet adsz,

Te magad annál gazdagabb maradsz”.

(Ismeretlen szerző)