A bajok egy része kiszámíthatatlan, a betegségek nem ismerik a naptárt. Több olyan baleset vagy heveny megbetegedés van azonban, amelyek előfordulása gyakoribb ilyenkor, az ünnepk táján. Ha a karácsonyi, év végi programok szervezésekor, előkészítésekor arra is gondolunk, mit szól majd mindehhez kutyánk, akkor az ,,ünnepi betegségek" jó részét kivédhetjük vagy megelőzhetjük! Ehhez pedig nem is kell túl sokat tennünk, mindössze annyit, hogy nézzük a dolgokat egy kicsit ,,kutyaszemmel", és gondoljuk át őket ,,kutyaésszel" is!

Az ünnep fő dísze mindenütt a fenyőfa. Nem árt azonban alaposan megfontolni, hová kerüljön a fa a szobában, és érdemes gondot fordítani a megfelelő rögzítésre is. A csillagszórók, gyertyák látványától és a velük járó váratlan hangjelenségektől a kutya megilyedhet, aminek következtében könnyen magára döntheti a karácsonyfát. Különösen igaz ez az ,,első karácsonyos" kölykökre, amelyek még soha nem láttak, tapasztaltak hasonlót. Ez azért fontos kérdés, mert a minden bizonnyal bekövetkező anyagi káron túl megsérülhet maga a baj okozója, a kutyus is. a felboruló fa(főleg a méretesebbek) zúzódásokat, vérző sérüléseket, de akár agyrázkódást, gerincsérülést is okozhat.

Sok kutyának szórakozása az apróbb tárgyak elcsenése és szétrágása. Máskor talán van időnk és türelmünk figyelni rá, viszont a karácsonyi ajándékok kibontásának mámorító pillanataiban sokszor feledésbe merül kedvencünk eme rossz tulajdonsága. Különösen  érdemes erre figyelni a kisgyermekes családokban, mert a gyerekek és a kutya ,,összejátszásából" sokkal nagyobb esélye van annak, hogy nem kívánt dolgok kerülnek a kutya látókörébe! Az ajándékba kapott és a fa alatt szerteszét szórt új játékok vagy gumibabák, gumiállatkák, LEGO-kockák, faépítők, gyöngyfűzők kihívóan csalogathatják a biztosan ott lábatlankodó négylábút, amely nem biztos, hogy ellen tud állni a hatalmas csábításnak! Ennek következtében az ünnepek alatt vagy után sokkal gyakrabban kerülnek elő oda nem való tárgyak a kutyák gyomrából, bélcsatornájából. S még jó ha maguktól távoznak vagy esetleg gyógyszerrel kihánytathatók, mert ellenkező esetben már csak műtétel lehet eltávolítani őket.

 Az ünnepi ebédek, vacsorák készítésekor, a sütés-főzés lázában hajlamosak vagyunk engedékenyebbek , ezúttal figyelmetlenebbek is lenni, ami szintén bajok forrása lehet. Máskor biztosan eszünkbe sem jut odaadni a kutyának a különféle húsok tisztításakor, előkészítésekor megmaradó nyesedékeket, bőr-és zsírdarabkákat, ilyenkor azonban sokan megszánják a konyhában lebzselő kedvencüket, és odadobnak neki egy-két(néha sok) falatot. A sok bőr, mócsing, faggyú, szőr vagy toll még akkor is gondot okoz, ha a szemétbe dobjuk őket, de a szeméttárolásunk nem biztonságos! A kutya számára fenséges illatok, a vér szaga hamar előhozzák az ősi vadászösztönöket, és nincs az a kutya, amelyik előbb-utóbb meg ne találná a szemetes edényt vagy a kert végében a szemétdombot. Az ilyenkor szinte biztosan bekövetkező gyomorrontáson, hasmenésen vagy bélsárrekedésen kívül veszélyes fertőzések, parazitózisok is fenyegetik kedvencünket, különösen akkor, ha máskor szokatlan húsfélék(vadak, birka, nyúl)kerülnek az ünnepi aztalra és ennek következtében a szemétbe.

Apropó! Ha már az evésről van szó, nem kerülhetjük meg azt a kérdést, hogy mi kerül a kutya ünnepi tálkájába? Sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy egy évben egyszer a kutya is megérdemli, hogy egy jót egyen. Így aztán bőven jut az ünnepi étkekből neki is. Ráadásul nem csak a gazditól kap egy kiporciózott adagot, hanem a gyerekek, a rokonok vagy a vendégek is dugnak négány jó falatot az asztal körül sündögő jószágnak. Hányás, hasmenés biztos lesz a dologból, de jó, ha ennyivel megússza a kutya! A nem éppen kutyának való sós, fűszeres, erős ételek megterhelik a belső szerveket, az esetleg máh,- vese-vagy keringési betegségekkel küszködő állatok állapota hirtelen rosszabra fordulhat.

Külön bekezdést érdemel az a kérdés, hogy vajon odaadhatjuk-e a kutyának a családi étkezések után felhalmozódó különféle csontokat? Kis mennyiség, főleg akkor, ha előzetesen át is válogatjuk, nem okoz(hat) nagy bajt, de nem szabad nagy mennyiségben és főleg nem az ünnep minden napján odaadni a csontokat az állatnak! Főleg azoknál az egyedeknél, amelyek ehhez nincsenek hozzászoktatva, könnyen súlyos bélsárrekedés lesz a következmény. A csöves baromficsontok(főleg a kacsa, pulyka és a szárnyas vadak csontjai) szilánkos szerkezetük miatt komoly gyomor-vagy bélsérüléseket tudnak okozni.

Az ünnepek alatt szinte minden családban nagy a vendégjárás. Rokonok jönnek, mennek, sokszor késő estébe nyúlnak a családi programok. Rengeteg a feladat, sütni-főzni kell, bevásárolni, díszíteni a fát vagy a lakást, megteríteni az asztalt, becsomygolni az ajándékokat. A gyalád apraja-nagyjának jut bőven feladat. Csoda-e hát, ha a nagy felfordulásban elfelejtjük azt, amit a hétköznapokon biztosan nem? Ilyenkor fordul elő, hogy a hosszú nyüszítés után (amit persze éppen nem vesz észre senki) a kutyus tócsát ereszt az előszoba közepére, mert elfelejtettük a sétáltatási időt. Beteg kutyáknak gyakran felejtik el a napi gyógyszerek beadását, vagy a mindennapos szükséges ápolási feladatok elvégzését. Nem árt kiszámolni azt sem, hogy a kutya ellátását szolgáló készleteink(kutyatáp, gyógyszerek) elegendőek lesznek-e, nem kell-e még a négynapos ünnep előtt utánpótlásról gondoskodni?

Baj lehet abból is, ha a nagy sürgés-forgásban a családtagok figyelmetlenebbek a kelleténél. Sok kutya betegedett meg a nagymama elöl hagyott gyógyszereitől vagy az ünnepi nagytakarításban kiloccsanó és észre nem vett takarítószerektől, vegyszerektől, amelyekbe belenyalhatnak.   

Ha sikerül épségben megúszni a karácsonyt, komoly veszélyekkel leselkedhet kutyánkra még a szilveszteri éjszaka is. Sokan(főleg a nagyobb városokban) szeretnek néhány órát sétálni a városban, tülkölni, trombitálni. Vannak, akik erre a programra elviszik magukkal a kutyust is, mondván nem árt neki sem egy utolsó séta az óévben! Arra azonban nem gondolnak, hogy a nagy zenebona, a trombitálás, a petárdák hangja, a sok váratlan zajhatás nem biztos, hogy elnyeri a jószág tetszését is. Különösen az apróbb termetűek vannak nehéz helyzetben, mert ők még könnyen ,,láb alatt" is lehetnek. Ilyen helyzetekben könnyen előfordulhat, hogy a megilyedő kutya elszalad(és éppen mondjuk egy autó alá), vagy ijedtében megharap valakit. Tipikus szilveszteri(pontosabban már újévi) jelenség a ,,spicces" kutya. Sok négylábú ugyanis szívesen megissza az alkoholos italok egy részét, főleg azokat, amelyek jó ízűek. A házibuliban a földre vagy az alacsonyabb asztalkára letett, teljesen vagy félig üres poharakat egyik-másik eb nem tud ellenállni, és hamar megoldja a gazdi helyett a mosogatás gondját. Szerencsére ez a baj magától is hamar elmúlik!

Az ünnepi bajok előzőekben bemutatott kollekciója sajnos közel sem teljes. Szeretném mindenki figyelmét felhívni arra, hogy a valóság sokszor képes minden képzeletet felülmúlni! Mindenre talán nem is lehet előre gondolni, így nem árt még így az ünnepek előtt felkészülni arra, hogy mit tegyünk, ha mégis baj történik, ha kedvencünk megbetegszik vagy sérülés éri. Időben tájékozódjunk arról, hogy lakóhelyünk közelében hol tartanak majd állatorvosi ügyeletet, hova, kihez lehet fordulni, ha mégis szükséges lenne! Sokaknak van házi állatorvosa, de nem árt időben megkérdezni őt, vajon elérhető lesz-e az ünnepek alatt? Arra sem árt gondolni, hogy legyen otthon megfelelő mennyiségű pénztartalék, hogy rendezni tudjuk az ünnepek alatt szükségessé váló állatorvosi vizsgálatok mindenhol megemelt díjtételeket tartalmazó számláit.

Természetesen előfordulhat az is, hogy nem sikerül megbetegedett kedvencünket azonnal állatorvoshoz juttatni. Mit tehetünk addig is? Legyen otthon lázcsillapító tabletta vagy végbélkúp, orvosi szén, Bolus adstrindens tabletta, praffinolaj(ezek mindegyike recept nélkül beszerezhető a humán patikákban). Ha lázasnak gondoljuk, mérjük meg a testhőmérsékletét a végbélbe dugott hőmérővel! Ha lázas, adhatunk neki lázcsillapító tablettát(pl.Algopyrint). Helyezzük a beteget nyugalomba, figyeljük meg viselkedését, váladékainak, hányásának, bélsarának jellemzőit! Próbáljuk meg higgadtan átgondolni a tünetek megjelenése előtti órákban vagy az előző napokban történteket, hol járt a kutya, mit evett, mihez jutott hozzá, ki mit adott neki, mert ezeknek az információknak fontos jelentősége lehet a későbbi állatorvosi vizsgálatkor. Jó lesz előkeresni a fiók aljáról az oltási könyvet is!

Kellemes ünnepeket, kutyusoknak és gazdiaiknak egyaránt jó egészséget kíván: Maya