1971-ben egy amerikai kutyás folyóiratban megjelent egy honkongi tenyésztő segélykiáltása, hogy megóvja a fajtát a kihalástól. Hogy ezzel a kínai parasztkutyát a Nyugat státusszimbólumává teszi, biztosan nem is remélte volna. A kölyökárak szédítő magasságokba kúsztak. Egyre ráncosabb kutyákat tenyésztettek.

Pedig csak a kölyköknek szabadna ráncosnak lenniük. A rendkívüli börráncok a felnőtt kutyáknál hormonzavarokra utalnak, és bőrproblémákat okoznak, a szukáknál cikluszavarokat is. A ráncos fejbőr és a mélyen ülő, kis szemek befeké forduló szemhéjat és fájdalmas gyulladásokat eredményeznek. A kölyköknek a fejükön összevarják a bőrt, hogy ki tudják nyitni a szemüket. A modern fajtaegyesületek célja, hogy megakadályozzák az ilyesfakta túlzásokat, mert a shar pei eredetileg temperamentumos, vidám, egészséges kutya volt.

A shar pei-t vaddisznóvadászatra, pásztorkutyának, valamint kutyaviadalokra tenyésztették Dél-Kínában. Az ősrégi kínai harcikutyafajta nehéz ellenfél volt, mert ha egy másik kutya beleharapott laza bőrébe, gyakorlatilag meg tudott fordulni maga körül. Eredete nem ismert, kékesfekete nyelve arra utal, hogy ugyanazok voltak az ősei, mint a csaucsaunak.

Tapasztalt kutyás kezébe való

A shar pei erős egyéniség, kedves, nyugodt és méltóságteljes jellemű, komoly, független és nagyon tiszta. Éber és tartózkodó az idegenekkel, ezért kölxökkorától kezdve jól kell szocializálni. Mindig figyelmes, éber és védekezni kész, de nem harapós. Kemény, tapasztalt kézre van szüksége, amely az agresszió minden kezdeménye ellen tud hatni, és világosan meghatározza, ki a főnök: aki ezt a pillanatot elszalasztja, kimondottan makacs, domináns kutyája lehet.

A shar peit Kínában vadász-és terelőkutyának is használták, ezért vidéki területen felügyelet alatt kell tartani, mert néhány shar pei hajtja a vadat és más állatokat.

Más állatokkal egyébként is lehet enyhén agresszív, ezért a legjobb, ha egyedüli kutyaként tartjuk a családban.

Még mindig ritka fajtának tekintik, bár a felelőtlen tenyésztők már régren felfedezték, és az egészségi és vézenbeli károsodásokra való tekintet nélkül bátran ,,termelik" és drágán árulják. A jövendőbeli gazda készüljön fel arra, hogy kedvence borsos állatorvosi számlákat termel majd, különösen, ha nem megfelelő tenyésztőtől származik.

A shar pei-ek a legjellemzőbb szemhéjhibák mellett hajlamosak bőrbetegségekre, csípőizületi diszpláziára és gyakori a tápallergia előfordulása is.

A felelős tenyésztőkre ezért nehéz feladat hárul.

E különleges fajta tenyésztésére csak az vállalkozzon, aki a kutyák jólétét is szem előtt tartva képes néha saját anyagi érdekeivel ellentétes döntéseket hozni, és akik számára a kiállítási díjak elnyerésénél fontosabb szelekciós tényező a tőle kikerülő kölykök egészsége és jó természete.

Fajtajegyek

(Az 1999-es módosításokkal)

Fej: tetőcserép formájú fej, ráncos csak a homlokon lehet és csak akkorák, hogy ne irritálják a szemet. A túl nagy pofa és ajkak nem kívánatosak. Középnagy, mandulavágású szemek, a kutya műtéti beavatkozás nélül is kényelmesen kell, hogy lásson!

Test: a nyakon csak egy kevés laza bőr(toka) lóghat, a testen ráncok csk a mar környékén lehetnek. A hátvonal a mar felé enyhén emelkedik.

Nagyság: magasság: a legújabb standard szerint a kívánatos méret újra 44-51 cm. (Az extrém ráncos test elkerülése érdekében rövid ideig megemelték az ideális mérethatárokat 48-58 cm-re.)

Szőrzet: rövid, kemény, szúrós, ljszőrzet nélüli.

Szín: fakó, coboly, krém, fekete, vörös, ezüst, csokoládé. Nem lehet fehér vagy foltos.