|
Atkák,tetvek
2005.01.21. 17:49
 Az élősködők olyan heterotróf élőlények, amelyek a gazdaállat testének anyagaiból táplálkoznak, szervezetének működését gyengítik, ellenállóképességét csökkentik, s gyakran tünetekkel jellemezhető betegséget okoznak. A külső élősködőket ektoparazitáknak (epizoáknak), a belső élősködőket pedig entoparazitáknak (entozoáknak) nevezzük.
Trixacarus caviae (bőratka) - angol nyelven „Sellnick mite”, vagy „Mange mite” néven ismert. Rendkívül veszélyes élősködő, a tengerimalac rendszerint egy fertőzött tengerimalaccal való kontaktus során, vagy - kellő körültekintés hiányában - akár a peték behurcolása által fertőződik. Ezek a paraziták a megtámadott szervezetet ritkán hagyják el (dörzsölés, kefélés által néhány példány lehullhat). Új gazdaállatot rendszerint csak túlszaporodás, vagy a fertőzött kisállat halála esetén keresnek. Mivel ezek az atkák csak tengerimalacokon élnek, szaporodnak, megfelelő gazda hiányában általában 3 hét alatt elpusztulnak. Ugyanakkor a peték, melyek a bőr alatti járatokban húzódnak meg, akár a szabadban is hosszú ideig életképesek maradnak. A Trixacarus caviae élősködő az egészséges kisállat szervezetében tünetmentesen is jelen lehet, s benne akár hónapokig, évekig lappanghat, úgy, hogy csak valamilyen ellenállóképességet csökkentő hatásra (stresszhelyzetben, fialás előtt - a vemhesség utolsó heteiben - , vagy egy bizonyos betegség során) lobban fel. Ilyenkor a legyengült szervezeten gyorsan elszaporodik, s kezeletlenül a tengerimalac előbb-utóbb elpusztul. A kifejlett példányok a bőr felületén találhatók, párzás után a nőstény a felbőr alá befúródva 1-2 cm hosszú járatokat ás magának, s ezekbe 3-4 tojást rak. A hím életének legnagyobb részét a bőr felszínén tölti, s a nőstényhez viszonyítva rövidebb ideig él. A tojásból 3-10 nap alatt kelnek ki a lárvák, lassan kifejlődnek, végül a bőr felületére kerülnek, itt párzanak, majd a ciklus újra ismétlődik. Az iszonyatos viszketést a bőrben meghúzódó lárvák rágcsálása okozza, a tengerimalac emiatt valósággal szenved (!). Leginkább a test törzsén, a hátsó lábak között, vagy a fülek, illetve a nyak környékén jelennek meg, kezdetben egészen kis területen. Ezek az atkák szabad szemmel nem láthatók, testhosszuk 0, 2 - 0, 3 mm-es, gömbölyű, lábuk rövid. A bőrön gyakran pontszerű (korpaszerű) parányi kitüremkedések, gömböcskék fedezhetők fel (ezek a bőr alatti atkák, peték). Kezdeti tünetként a bőr kipirosodik (világos szőrű állatoknál jól látható), a fertőzött részeken a szőr erősen ritkul, pörk keletkezik, vakarózás következtében a bőrön sebek, allergiás gyulladások, kéregszerű képződmények jelennek meg. A bántalom idültté válásával a bőr megvastagszik, a tengerimalac lassan dehidratálódik, s a nagy fájdalom miatt étvágytalanná válik. Súlyos (elhanyagolt) állapotban az epilepsziához hasonló tünetek (rángatózás, görcsös rohamok) jelentkeznek nála. A bőr alatt meghúzódó (Trixacarus caviae) élősködők ellen nagyon jónak bizonyult a bőr alá beadott Ivermectin (Ivomec) injekció, melyből kölyöknek és növendék tengerimalacnak 0, 1 ml-t, felnőtt tengerimalacnak pedig 0, 2 ml-t kell adagolni (ha 0, 1 ml=0, 1 mg Ivermectin). Ezt a kezelést 10 nap után még egyszer ismételni kell, hogy az élősködők petéiből kikelt paraziták is elpusztuljanak. A fertőzött tengerimalac közelében lévő társa is kezelést kap, akkor is, ha tünetmentes. A kezelés vemhes nőstényeknél is alkalmazható.
Az Ivermectin (Ivomec) csak az állat súlyának megfelelő dózisban adható, a nagyobb mennyiségben történő adagolás súlyos mellékhatásokkal, vagy akár halállal végződhet. Minden egyes esetben állatorvos tanácsát érdemes kikérni, mert az Ivermectin többféle csomagolásban és koncentrációban (!) kapható. Az Ivermectin adagolása mindig az állat súlyát figyelembe véve történik (ez mg/ttkg-ban megadott érték, ahol a mg az Ivomec adagot, a ttkg pedig az állat súlyát jelenti). Pl. ha a birkák számára gyártott Ivermectint választjuk, ennek koncentrációja 0, 8 mg/ml. Ebből 0, 25 ml adag 0, 2 mg Ivermectint tartalmaz, ez a dózis egy 1 kg testsúlyú tengerimalac számára megfelelő és biztonságos (vagyis 0, 2 mg Ivermectin/1 kg testsúly).
Az Ivermectin egyes esetekben topikus (helyi, külsőleg ható) gyógyszerként is alkalmazható, de csak akkor ha az állatorvos ezt speciel ajánlja (ilyenkor a tengerimalac súlyának megfelelő adag a fülek mögötti szőrnélküli helyre kerül).
E gyógyszer rendkívül hatékony, ha a tengerimalac állapota továbbra sem javul (rendszerint a viszketés már a kezelést követő első napokban megszűnik, s a bőr két héten belül teljesen meggyógyul), lehet, hogy gombafertőzésben, vagy egyéb betegségben szenved. Ebben az esetben az adott kórképnek megfelelő kezelést kell alkalmazni (néha a tengerimalac akár több betegségben is szenvedhet). Fertőzés esetén a karmok gondozása még nagyobb figyelmet igényel, a szakszerűen és rendszeresen vágott karmok a bőrt kevésbé sértik. A gyógyszeres kezelés mellett a kisállat szervezetének ellenállóképességét is erősítenünk kell, a különböző bőrbetegségben szenvedők az egészségesekhez viszonyítva kétszer annyi C-vitamint (C-vitaminban gazdag táplálékot) igényelnek. Egyes korábbi jelentésekben Sarcoptes scabiei rühatkával vagy Notoedres muris atkával fertőzött tengerimalacokról számoltak be. Mivel hasonlóak, ezek az atkák könnyen összetéveszthetők, Harkness és Wagner szerint a jelentésekben szereplő fertőzéseket szintén Trixacarus atka okozta.
Chirodiscoides caviae (szőratka) - a tengerimalac szőrén, ennek is a bőr felőli részén található, ide rakja tojásait. Ha kezünkkel a szőrét a tövénél megtapogatjuk, a tojások érezhetők, és szabad szemmel is láthatók. A tengerimalacot megtámadó élősködők közül ez az egyik legártalmatlanabb atka, mivel csípése nem okoz gyulladást vagy egyéb tüneteket, csak enyhe viszketést. Habár aránylag veszélytelennek tűnik, néhány esetben súlyos következményekkel járhat, ezért mindenképpen irtanunk kell. Nagyságuk kb. 0, 5 mm (a felnőtt egyedek és a peték szabad szemmel is láthatók), s főképpen a tengerimalac hátsó felén (a csípőn, a faron) telepednek meg. Ezt az atkát egyesek „Static lice”-nek, vagyis helyben maradó (nem mozgó) tetűnek is nevezik, a jelző azonban a szőrön megtapadó petéket illeti. A fertőzés rendszerint közvetlen érintkezéssel történik. A tengerimalacot élősködők elleni macskasamponnal fürdetjük, heti egy alkalommal, három héten keresztül. Fontos, hogy a ketrecet, házikót, a rajtunk lévő ruhát stb. is fertőtlenítsük. Egy másik tengerimalacra a meg nem mosott kézzel is átvihető, ezért a higiéniai szabályoknak megfelelően járjunk el. Ez a parazita sem más állatra, sem az emberre nem jelent veszélyt, csak a tengerimalacon él, s ha gazdaállatot nem talál, nagyon rövid idő alatt elpusztul.
Cheyletiella Parasitivorax (szőratka) - a nyúl szőrében tanyázik, de kutyánál, mmacskánál, tengerimalacnál szintén előfordulhat. A tengerimalac bőrén húzódik meg, fehér (esetleg halványsárga) pici pontként észlelhető, sötétebb színű bőrön könnyen felfedezhető. Nagysága kb. 0, 3 mm, s főleg a rövid szőrt kedveli. A szőrzetben szabadon mozog, angol nyelven „Walking Dandruff”-nak, sétáló korpának nevezik. Az élősködők által termelt enzimek miatt a bőr felületén egy pici rész feloldódik, ebből táplálkozva a paraziták viszkető, kellemetlen (!) érzést okoznak a tengerimalacnak. E helyen a szőr is kihull, majd kéregszerű képződmény keletkezik. Az emberre nem veszélyes, de ha az élősködők által termelt enzimmel kontaktusba kerül (pl. megfogja ilyen helyen a tengerimalacot), bőre kipirosodhat. Nyulaknál e fertőzés nem mindig vehető észre, lehet tünetmentes, legtöbbször azonban a hátulsó felén, a vállán (nagyon ritkán a fején is) a szőr csomókban kihull, a megtámadott bőr itt enyhén vöröses színű lesz, s a kopasz területeken a bőr kissé zsírosnak tűnik, majd kéregszerű képződmények jelennek meg. Az élősködők mélyen a szőrzetben felfedezhetők, a korpához hasonlók, s általában minden állatnál viszketést okoznak. A macskánál, mivel gyakran tisztálkodik, a fertőzést nehezebb felfedezni. A Cheyletiella Parasitivorax atka életciklusa 21-28 nap. A peték nem pusztulnak el, ezért a tengerimalacot az élősködők elleni macskasamponnal heti egy alkalommal, három héten keresztül fürdetnünk kell, hogy a tojásokból kikelt élősködők is elpusztuljanak. A ketrecet, házikót, egyéb kellékeket fertőtlenítjük, és a közelében levő állatokat kezeljük.
Psoroptes cuniculi (fülatka) - leginkább a nyulak fülében található, de a tengerimalacok fülében is megél, szaporodik. Ha fejét gyakran vakarja, rázza, a fülében piszkos, vörösesbarna váladék keletkezik, lehet, hogy Psoroptes cuniculi által fertőzött. A csípés helyén gyulladás, pici (barnás) kéregszerű képződmény látható, ez alatt a bőr szőrnélküli, puha és nyers. Az atka, habár parányi, szabad szemmel is eléggé jól látható, gyakran kéregszerű képződmény takarja. A tengerimalac Ivermectin injekcióval történő kezelést kap, ezt 18 nappal később kell még egyszer megismételni, mert a "tojástól-tojásig" életciklus e parazitáknál hosszabb (kb. 21 nap). Ritkább esetben a külső füljáratban bakteriális fertőzés léphet fel (ez esetben antibiotikumos kezelést igényel), a közép- vagy belső fülbe átterjedhet, s ehhez szövődmények társulhatnak (ilyen a torticollis - ferde nyaktartás), ezért az orvosi kivizsgálás a megfelelő kezelés (!) érdekében mindenképpen ajánlott.
Képek: Psoroptes sp.
Gliricola porcelli - ez a tetű specifikus fajta, csak tengerimalacnál fordulhat elő. 1, 0 - 1, 5 mm nagyságú, fehér vagy fakósárga színű, megnyúlt testű, mozgékony élősködő. A szőrnek főleg a bőr felöli részén található, ide-oda járkál, ezért "Running lice"-nek, szaladgáló tetűnek is nevezik. Csípése erős viszketést okoz, a tengerimalac vakarózik, szőre kihull, és e helyen a bőr kérges lesz. Petéit a szőrszálakra ragasztja, leggyakrabban a fülek, a fej és a nyak körül található, erős fertőzöttség esetén a szem körül is megtelepszik. A fertőzés rendszerint közvetlen érintkezés útján, egy másik tengerimalaccal való direkt kontaktus, vagy a fertőzött környezetből származó eszközök, az ilyen tengerimalacot gondozó személy ruhája stb. által történik. Az élő gazdaállatot ritkán hagyja el. Egy másik ilyen élősködő az ovális testű, széles fejű, szintén szabad szemmel látható, 1, 0 - 1, 2 mm nagyságú Gyropus ovalis tetű. Megemlíthető még a Trimenopon hispidium tetű, amely tengerimalacnál csak nagyon ritkán fordul elő. Általában elmondható, hogy tengerimalacnál tetűvel ritkábban találkozunk (ápolatlanság, elhanyagoltság jele). Néha egy másik állaton (kutyán, macskán) élő tetű megfertőzheti, ha ilyen állattal kontaktusba kerül. A fertőzött állatot élősködők elleni macskasamponnal fürdetjük, s a környezetében lévő tárgyakat fertőtlenítjük. Ha nem szeretnénk megfürdetni, a kutyáknál, macskáknál már jól bevált Advantage bolhacseppet veszély nélkül alkalmazhatjuk. A testsúlynak megfelelő mennyiséget a fülek mögé, a szőrnélküli területre kenve, a tetvek 24 órán belül elpusztulnak. A bolhacsepp a később kikelő tetvekre is hat. Ha szükséges, a kezelés 30 nap után megismételhető. A tengerimalacot ez idő alatt ne fürdessük. Ez a szer atkák esetében nem alkalmazható.
Az élősködők elleni macskasampon a bőrön (szőrön) meghúzódó parazitákat elpusztítja, a fertőzött tengerimalacot olyan samponnal ajánlatos megfürdetni, amely kiscicáknál is alkalmazható. A leghatásosabb a 0,05 %-ban pyrethrint tartalmazó sampon, ebben általában Piperonyl butoxide és N-octyl bicycloheptene dicarboxamide is található. E két hatóanyag szinergikusan hat, az élősködők enzimtermelését gátolja. A szintetikus pirethroidot tartalmazó macskasampon szintén hatásos.
Extra erős vagy gyors hatású sampont sose használjunk, ez a tengerimalac szervezetére káros lehet.
A tengerimalacot úgy fürdessük, hogy közben biztonságban érezze magát, ne féljen. A szemek, a fülek és az orr környékét csak a samponos vízbe mártott ujjunkkal mossuk meg, vigyázva, hogy szemét, fülét, orrát ne érje víz. Ha baleset folytán ez mégis bekövetkezne, a szemébe csepegtetett hagyományos szemcseppek segítenek. A vízzel felhígított sampont 3-5 percig kell a szőrén hagynunk, utána bő vízzel öblítsük le. Szőrét alaposan megtöröljük, majd egy kis időre meleg, száraz törülközőben hagyjuk, s ha szőre megszikkadt már, és a környezet hőmérséklete is megfelelő, ketrecébe tesszük (a ketrec egyik felét egy törülközővel 1-2 órára letakarhatjuk, hogy a kisállatot huzat, légmozgás ne érje), vagy az alacsonyabb fokozatra állított hajszárítóval teljesen megszárítjuk. A fürdetést heti egy alkalommal három héten keresztül ismételnünk kell, hogy a petékből kikelt élősködők is elpusztuljanak. Fontos! Ezzel a samponnal a ketrecet és egyéb kellékeket (tálat stb.) is jól meg kell mosnunk, majd bő tiszta vízzel le kell öblítenünk.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
