Protozoák
2005.01.21. 18:02
Tengerimalacnál protozoá-fertőzést leginkább a Cryptosporidium wrairi és az Eimeria caviae kokcídiumok (hámszövetekben élősködő apró egysejtűek) okozhatnak.
A fertőzés orál-fekál úton terjed. A spórák (oociszták) a fertőzött víz vagy élelem (pl. fertőzőtt saláta, fű stb.) fogyasztásával, vagy a fertőzött környezeti felületekkel való közvetlen érintkezéssel a bélcsatornába jutnak, a tengerimalac bélhámsejtjeiben élősködnek, s itt megsokszorozódnak. A sporozoitákból több lépésen keresztül gaméták alakulnak ki, ezek összeolvadásából oociszták keletkeznek, újabb hámsejtekbe hatolnak, s akár a bélcsatorna hámjának jelentős részét is lecsupaszíthatják. A vastag falú oociszták a bélsárral ürülnek. Főleg a fiatal kisállatok veszélyeztetettek. Klinikai tünete: a tengerimalac letargiás, gyengén fejlődik (sovány) vagy testsúlya csökken, hasmenése van, szőre kissé zsíros, durva és borzolt. Súlyosabb esetekben halálos kimenetelű lehet (gyakran társul bakteriális fertőzéssel).
A parazita a szervezetben tünetmentesen is jelen lehet, ilyenkor a fertőzött kisállat a kiegyensúlyozott és megfelelő táplálkozás ellenére sem fejlődik megfelelően. Hasmenés esetén tengerimalacunk kiszáradását meg kell akadályoznunk, és minél hamarabb orvoshoz kell vinnünk, hogy a megfelelő kezelést megkapja (fertőzés esetén a bélsárminta parazitológiai vizsgálatakor az oociszták kimutathatók). A környezetében lévő tárgyakat, kellékeket fertőtlenítenünk kell.
|