Éppen ezért mindig tartsunk a tengerimalac elõtt vizet. A legjobb választás egy önitató. Ha nincs olyan társa, amely rendszeresen iszik, tanítsuk meg az önitató használatára. Az elsõ napokban itassuk fecskendõbõl, vagy az önitatót tegyük gyakrabban a szájához. Ha nincs lehetõségünk önitatót vásárolni, egy vastagabb és nehezen borítható tálat tegyünk eléje.

Étrendjében a szénán és a zöldféléken legyen a hangsúly.
A szénának nagyon fontos szerepe van a tengerimalac táplálkozásában, egyensúlyban tartva az emésztést és koptatva a fogakat, ezért állandóan legyen elõtte, hogy a nap bármely órájában hozzájusson. Bármilyen összetételû tápot is fogyaszt, egészsége megõrzése végett mindig szükséges a naponta adagolt, friss széna.A tengerimalacnak szüksége van C-vitaminra, a frissen szedett, zöld fû mindennapi fogyasztása kiváló C-vitamin-forrás. Egy felnõtt, átlagos súlyú tengerimalac napi szükséglete kb. 10 mg C-vitamin (kb. 1 mg C-vitamin 100 gr testtömeghez számítva). Ez a mennyiség a nyári idõszakban biztosítva van a természetes táplálék (zöldfélék stb.) által. Télen a C-vitamin fontossága különösen nagy hangsúlyt kap, hiszen ebben az idõszakban az elfogyasztott élelem vitamintartalma általában igen alacsony. Ebben az idõszakban a tengerimalac étrendje minél több, C-vitaminban gazdag zöldfélét, zöldséget és gyümölcsöt tartalmazzon. Ha a táplálkozásába nincs kellõ mennyiségben beiktatva, szükségessé válik a C-vitamin vízben való adagolása, heti egy alkalommal. Ilyen esetben, legjobb megoldás az aszkorbinsav, por alakú formában.

A tengerimalac által leggyakrabban fogyasztott zöldfélék, zöldségek és gyümölcsök a következõk: frissen szedett zöld fû, répa (ez akár minden nap adható) és levele, uborka, spenót, kapor levele, petrezselyem (fehérrépa) és levele, karalábé levele, karalábé*, karfiol levele, karfiol*, spárgakel (brokkoli) levele, spárgakel*, zöldsaláta**, zeller levele***, takarmányrépa és levele, paradicsom, paprika, alma, cseresznye, õszibarack, szõlõ, szilva, mandarin, narancs, banán, kivi, görögdinnye, zsenge kukoricabajusz, a kukoricacsövet takaró zsenge levelek, spárga, sütõtök, gyenge zöldborsó (hüvelyestõl), cékla, retek levele, mustár levele, gyermekláncfû (pitypang), tyúkhúr, lóhere, vadhere, pásztortáska stb.
A gyógynövénykönyvet is tanulmányozhatjuk, így változatosabb étrendet tudunk biztosítani tengerimalacunk számára.

Megjegyzés:

• * Nagyobb adagban puffadást okozhat

• ** Gyakori fogyasztása káros a vesékre (jégsalátát ne adjunk, hasmenést okozhat).

• *** Fokozatosan vezetjük be az étrendjébe, elõször kisebb adagokban. A vastag szárát eldobjuk, mert nehezen emészthetõ

• Lehetõleg minden zöldséget, gyümölcsöt mossunk meg

• Sose adjunk csípõs táplálékot és kerüljük a hagymából (hagyma, fokhagyma) vagy gumóból (burgonya) eredõ növényeket

• A mérgezõ, permetezett vagy piszkos növényeket szigorúan kerüljük

Kiegészítõként néha adhatunk csíráztatott búzát is, fõleg a téli hónapokban bizonyul csemegének.
A tengerimalacnak a magvakat a következõképpen keverjük:
- 80 % zab
- 20 % egyéb magvak (búza, árpa, kukorica, napraforgó).
A zabnak nagyon alacsony a zsírtartalma, így számos betegségtõl megóvhatjuk a tengerimalacot (elhízás, máj- és veseproblémák).
A tengerimalac fogai gyökértelenek, és élete során mindvégig nõnek. Fogkoptatás céljából adjunk neki gyakran száraz kenyeret is (nagyon kedveli).

A tengerimalacok tápláléka fõleg szénából, zöldfélébõl, gyümölcsbõl álljon, hiszen õk alapjában véve nem magevõk. A növendékeknek (nõstények esetében az elsõ fedeztetésig) és szoptató nõstényeknek minden nap adhatunk magvakat, míg a felnõtt tengerimalacoknak és vemhes nõstényeknek csak heti 2-3 alkalommal, testsúlytól függõen. Ha üzletbõl vásárolt, tengerimalac számára készített, teljes értékû (!) tápot kap, nincs szüksége magkeverékre. Abban az esetben, ha ezt nem kapja állandó jelleggel, ajánlott keverni a kettõt.