Néhány probléma-bár nem az összes-megoldható egy kis türelemmel. Például egy rongáló természetűnek ismert kutya lehet, hogy csak unalomtól, magányosságtól és testmozgás hiányától szenvedett, s ez váltotta ki ezt a viselkedést.

A felnőtt kutyák általában szobatisztán érkeznek új otthonukba, ami nagy előny, de küzdhetnek rejtett problémákkal is, mint például az egyedülléttől vagy a gyerekektől való félelemtől. Végezzünk el néhány egyszerű próbát a kiválasztott kutyával. Figyeljük meg, hogy viselkedik, ha pórázt rakunk rá, és sétálni visszük. Hogy reagál az idegenekre, más kutyákra és a gyerekekre? Könnyen megijed? Engedelmeskedik-e olyan egyszerű parancsszavaknak, mint az ,,ül"? Hagyjuk egyedül néhány percre egy játékkal. Az a kutya, amelyik hajlamos az egyedülléttől való félelemre, ugatni vagy vonyítani fog. Közelítsünk a kutyához szemből, és tartsuk vele a szemkontaktust. Egy kiegyensúlyozott, nyugodt kutya várakozóan fog nézni, míg egy ideges természetű ugatni fog, vagy meglapul. A kutyát laza pórázon tartva paskoljuk meg álla alatt és a hátán, miközben nyugodtan beszéljünk hozzá. Az a kutya, amely fél a kéztől (ezáltal az embertől), el fog húzódni.

A kölyökkutyák végtelenül aranyosak, de az édes kis nyolchetes szőrcsomó teljesen más kutya lesz hat hónap múlva. Ami nyílvánvaló, a kölíkök felnőnek, néha nagyon nagyra, és egy nagy kutya kevésbé lesz aranyos, nagy helyre lesz szüksége és sok pénzbe fog kerülni az etetése. Nézzük meg a kölyök szüleit, hogy legyen elképzelésünk arról, mekkora lesz a kölyök, ha felnő. A kicsik elég munkaigényesek az első néhány hónapban, ezért gazdáiknak fel kell készülniük arra, hogy időt és türelmet szánjanak rájuk.

Elég nehéz megállapítani egy néhány hetes kölyök jellemét, de még egy új alomban is vannak félénkebb és kalondosabb kölykök, ezek alapján könnyebben kiválszthatjuk, melyik kutyát akarjuk.