Kutatások szerint a macskák ősei 10-15 millió évvel ezelőttről származnak, de a bizonyító leletek csak 3-5 millió évesek. Ma 38 macskafajt különböztetünk meg, amely összesen 8 törzsfejlődési vonalat képvisel, többek közt a házimacskáét is. Közéjük 6 faj sorolható, melyek küllemben és genetikailag is hasonlók. J. A. Spell szerint a macskák őse az afrikai vadmacska (F. lybica), nem pedig az európai vadmacska (F. silvestris). Erre a következtetésre úgy jutott, hogy az európai vadmacskát a háziasított egyedekkel keresztezve olyan vad és szelídíthetetlen egyedek jöttek létre, ami kizárja, hogy belőlük alakultak ki a háziasított macskák. Az afrikai vadmacskák esetében ez nem figyelhető meg. A régészeti leletek az észak-afrikai, illetve a nyugat-ázsiai eredetet erősítik, melyet az etimológiai vizsgálatok is alátámasztanak. Bizonyíték lehet még, hogy a núbiai "kadíz" szóból származtatják az európai népek macska szavát. Az afrikai vadmacska egész Afrika területén őshonos volt, kivéve az Egyenlítő és a Szahara környékét.
Az ókori Kelet egyik legendája szerint viszont egyszerű a magyarázat: a macska az oroszlán tüsszentéséből született.

A macska végleges háziasítása az elmúlt 150 évben ért véget, bár ez a megállapítás vita tárgyát képezi a kutatók körében.
Feltételezések szerint a macskák maguktól szelídültek meg és háziasodtak. A rágcsálók megjelenésével együtt megjelentek a macskák is. Az ember felismerve a kártevők elleni hatékonyságukat, magához szelídítette. A legrégebbi nyom egy Kr.e. 6700-ból származó fog, amelyet a ciszjordániai Jerikóban találtak. Kr.e. 5000-ben pedig Cipruson találtak maradványokat. A feltételezések szerint ember és macska együtt szállt partra a szigeten. A társkapcsolatot bizonyító leletek már Kr.e. 4000-től fellelhetők, de csak később terjedt el tömegesen. Mezopotámiában, Pakisztánban, Kínában Kr.e. harmadik évezredből találtak macskamaradványokat.
A macska történelme összefonódik Egyiptom történelmével. A Nílus környékén gazdálkodó embereknek törvényszerűen találkozni kellett a közelben élő vadmacskákkal. Hamar rájöttek arra is, hogy az "együttműködés" mindkettőjüknek hasznos lehet. Az emberi tevékenységek révén a macskáknak számos préda jutott, cserébe a macska védte a terményt a rágcsálóktól, sőt a kígyóktól is.

Kr.e. 2200 körül jelent meg a macska a hieroglifákban. Ebben az időszakban előszeretettel adták a macska nevet az egyiptomiak gyermekeiknek. Kr.e. 1350-ből származik az első macskáknak fenntartott szarkofág. A díszes koporsó Dzsehutzmose kedvencének, Tamytnak a maradványait tartalmazta. Ekkor Egyiptom területéről tilos volt kivinni macskát. Ez persze nem akadályozta meg elterjedésüket. Állítólag az idegen országokba csempészett macskákat ügynökök gyűjtötték be, és vitték vissza Egyiptomba.
Kínában egy Kr.e. 2160-ból származó macska maradványára bukkantak, és nem tartják kizártnak, hogy már az ókor közepén megkezdődött Kínában a macskák háziasítása.

Az első házimacskára utaló jeleket Európa területén Görögországban találták a Kr.e. VI. században.
Görögországban és az akkori Itáliában csak az I. században váltak népszerűvé a macskák, majd a római hódítók útján terjedtek el Közép-Európában.

Manapság az állatok, így a macskák is, részét képezik életünknek. Egyre inkább népszerűbbek a különleges macskafajták, mint például a rongybaba, a thai vagy a brit rövidszőrű fajták. A macskák viszontagságos történelmét és jelenét a sok képzőművészeti alkotás mellett az Amszterdamban, Moszkvában és Bázelben működő macskamúzeumok is őrzik.