Az "utcamódszer"

A kezdeti gyakorlatoknak még nem sok közük van a tulajdonképpeni szlalomozáshoz, ám előnyük. hogy semmilyen módon nem terhelik meg a kölyökkutya csontozatát, ezét a fiatal kutyának ez a módszer ajánlható a leginkább. A szlalomot két részre osztjuk, vagyis két, külön sínből álló szlalomot használunk hat-hat rúddal. A két sínt olyan távolságban fektetjük egymás mellé, hogy viszonylag széles "utca" keletkezzen, amelyen a gazda és a kutya kényelmesen végigfuthat együtt. Ha a kutya felfogja ezt a "futójátékot" a vezetőjével, a következő lépésben odaállítjuk az utca egyik végéhez, mi a másik végére állunk és magunkhoz hívjuk, Ha a kutya megérti, mit kérünk tőle, lassan, kis lépésekben szűkebbre állíthatjuk az utcát, míg a kutya átfutás közben testével nem érzi a rudakat. Ilyenkor már természetesen a gazda a rudakon kívül fut, vagy távolabbról küldi illetve hívja a kutyát.
Ha a kutya ízületeit már nem terheli ez a speciális mozgás, egyre szűkebbre és szűkebbre toljuk össze az utcát. Közben kissé elcsúsztatjuk egymáshoz képest a két szlalom részt, így a kutyának kissé meg kell hajlítania a testét, amikor elhalad az egyes rudak mellett.
Ha gyakorlás közben észrevesszük, hogy a kutya nem tudja azonnal teljesíteni a kívánt feladatot, egy kicsit toljuk szét ismét a gyakorló szlalomot, hogy megint ott folytassuk, ahol a gyakorlat még jól ment. Ezzel elérhetjük, hogy a kutya egészen lassan, stressz és túlerőltetés nélkül tanuljon meg szlalomozni.

Mivel a szlalomon való áthaladáskor a gerinc erősen meghajlik, a mellső lábak pedig extrém pozícióba tolják a vállizületet, veszélyes lehet a fiatal kutyákat túl hamar gyors szlalomozásra késztetni. Mivel intenzív jobbra-balra mozgás a csipőizületet is igencsak megterheli, a nagy testű kutyáknál és a veszélyeztetett fajtáknál (pl, hovawart, rotteeiler, boxer, retriverek, német juhászkutya, bouvier) általánosan ajánlott a csípő rönthgenvizsgálata az intenzív edzések megkezdése elött.

A "V" módszer

A V-szlalomnál az egyes rudak a csuklókkal a szlalom síneken ferde helyzetbe lehet állítani. Amikor elkezdjük a gyakorlást, az egyes rudakat egészen ferdére kell állítani. Először megtanítjuk a kutyának, hogy ügetésben nyugodtan a rudak közé lépjen A haladó gyakorlatnál
mindig egy kicsit függőlegesbe állítjuk a rudakat, így a kutya hamarosan már nem tud egyszerűen eltrappolni felettük, hanem lábaival egyik rudat a másik után "félre kell nyomnia" Közben a bal láb mindig a szlalom bal oldalán marad, a jobb pedig az eszköz jobb oldalán. Haladása azt a benyomást kelti, mintha úszómozdulatokat tenne .
A szlalom leküzdése ezzel a technikával nagyon látványos és rendkívül gyors, ugyanakkor sajnos komoly megterhelést jelent a vállízületeknek.

Teljes módszer

Ma sem rendelkezik minden kutyaiskola tetszőeges módon variálható gyakorló szlalommal így a legtöbb felnőtt kutya a megszokott módon felállított, teljes szlalomon gyakorolja a cikkcakk futást.
A kutyát először a szlalom jobb oldalára állítjuk az első és a második rúd közé, és kézjellel, no meg némi biztatással próbáljuk rávenni. hogy előre lépjen. Jutalomfalattal vagy játékszerrel aztán a szlalom bal oldaláról a második és harmadik rúd között visszacsalogatjuk a jobb oldalra. hogy aztán a harmadik és negyedik rúd között újra a bal oldalra küldjük. és így tovább a végéig. Ez a módszer nagyon fáradságos, és a rudak közötti jobbról balra váltást eleinte folyamatos szóbeli parancsokkal ("ki-be", vagy "körbe-vissza") kell segíteni, Néhány hétbe beletelik, míg a kutya felfogja a "cikkcakk-játékot". Ha azon tetszik neki a gyakorlat, megfelelő motiváció esetén a kezdeti kissé idétlen bakogást kétlábas jobbra-balra ugró technikává fogja fejleszteni és idővel ez a technika egyre gyorsabb lesz.

A módszerek értékelése

A szlalom megtanulása az "utcamódszerrel" nagyon jól bevált. A kutyákban fokozatosan fejlődik ki az érzék az eszközhöz. Hogy a kutya egyszerre mindkét első lábával ugrik-e jobbra-balra vagy az "úszómozgást" fejleszti-e ki magának, ő döntheti el. A "V-módszer" eredményét tekintve a leggyorsabb, de ez is terheli meg leginkább a csontozatot. A "teljes módszer" tart a legtovább, mert a kutyának hosszabb időre van szüksége, hogy megértse a feladatot, és itt van a legtöbb esélye a tévesztésre is, Ám végül is nem az a legfontosabb, hogy milyen módszerrel akarjuk vagy tudjuk kiképezni a kutyánkat, fő a gyakorlás minden kis lépése után a jutalom és a dicséret hogy megmaradjon a tanulás öröme.

Az asztal

Az asztal a "pihenőelem" az agility pályán, ám ez közel sem jelenti azt, hogy tanítását félvállról lehetne venni, A kutya elölről és a két oldalról is felugorhat az asztalra csak hátulról nem. Az asztalon ülő, fekvő vagy álló testhelyzetet kell felvennie és öt másodpercig az adott pozícióban maradnia. Versenyeken az is számíthat, ha a kutya nem veszi fel elég gyorsan a megfelelő testhelyzetet, ezért ezt külön is érdemes gyakorolni, Az ugyan nem hiba, ha a kutya változtat a pozícióján, de sok értékes másodpercet veszíthetünk el így. Ha felhangzik a bíró engedélye ("Go!"), a kutya bármelyik oldalon leugorhat. Sokszor éppen a nagyon gyors kutyák csúsznak át felugráskor könnyen az asztalon, ami viszont az időveszteségen kívül még hibának is számít, ezért az edzéseken erre is gondosan fel kell készülni. Amelyik kutya végül valóban megérti, mit várunk tőle, versenyeken bravúros mozdulatokat képes végrehajtani azért, hogy véletlenül le ne csússzon az asztalról.