A szarvak ideális esetben nagyok és az alapjuk a tetejüknél szélesebb; rövidebb lábú lovasok az egyenes szarvakat találhatják kényelmesebbnek. A rögzített szarv a legfontosabb tényezõ amelyet figyelembe kell vennünk, mivel mérete, helyzete utólag már nem módosítható. Ez a szarv határozza meg azt, hogy a lovas mennyire képes testsúlyát a nyereg középpontjába helyezni úgy, hogy jobb lábának combcsontja a ló gerincével párhuzamos legyen. Ha comb a ló gerincvonala fölé vagy alá kerül, a lovas nem lesz képes egyenesen ülni. Ha a lovas lába a térd környékén húsosabb, a szarvnak lejjebb kell lennie, és feljebb ha a láb kevésbé „párnázott”. Vékony hölgyek ( vagy férfiak ) egy kis párnát helyezhetnek térdük és a szarv közé, de az nem tekinthetõ végleges megoldásnak.

A csavarokkal rögzített ugrószarv esetében más a helyzet: a nyergen általában van még egy plusz csavarmenet, melynek segítségével a szarv pozíciója megváltoztatható. A kemény bõr borítású ugrószarv alapját egy fémrúd képezi, amelyet szükség esetén meg lehet hajlítani vagy ki lehet egyenesíteni, hogy alakja a lovas lábához jobban illeszkedjék.

Az ülés alakja akkor megfelelõ, ha a lovas kényelmesen tud kiegyenesedve ülni a nyeregben és ügetéskor, ugratáskor a felemelkedés nem okoz neki nehézséget. Ha az ülés túl mély, felemelkedéskor a lovasnak nem csak elõre kell vinnie a testsúlyát, mint normális esetben, hanem fölfelé is. A mély ülés a dámanyereg esetében azért is hátrányos, mert a lovas nem választhatja meg szabadon saját helyzetét - kénytelen oda ülni, ahová a nyereg irányítja.

Az ülés hossza akkor megfelelõ, ha van még körülbelül 5 centiméternyi szabad hely a lovas mögött. Ha ez a távolság hosszabb, az még nem olyan nagy baj, ha rövidebb az már komoly problémákat okozhat, mivel a lovas súlya ez esetben nagyon lenyomja a nyereg hátulját és a ló háta így könnyebben megsérülhet.

Általánosságban véve elmondható, hogy egy 1m 60 cm magas lovasnak 40 cm hosszúságú ülés megfelelõ, és minden + 7,5 cm-re még 2,5 cm nyereghosszt számolhatunk.

A párnák tömése akkor megfelelõ, ha  felnyergelt lovon lovas nélkül a nyereg bal oldala kissé felemelkedik és a nyeregpárnák közti barázda a ló gerincétõl közvetlenül jobbra helyezkedik el. A barázdának középen kell lennie, ha a lovas felült a nyeregbe.

Hosszú használat során a baloldali párna veszti el leggyakrabban alakját, mert a tömõanyag a ránehezedõ súly hatására lassan összesûrûsödik. A jobboldali párnára kevesebb terhelés jut, itt ez ritkábban fordulhat elõ. A rossz, jobbra vagy balra dõlõ (ez utóbbi a gyakoribb és a veszélyesebb) dámanyergek akadályozzák a lovast a korrekt ülésben; az állandó egyenetlen súlyeloszlás a ló hátának sérüléseihez vezet. A 11. ábra a ló hátának azon pontjait mutatja, amelyek leginkább ki vannak téve a nyereg és a lovas okozta terhelésnek.
 

10.A leggyakrabban elõforduló nyereg okozta feltörések elõfordulási helye (1) Túl széles markamra (2) Túl keskeny markamra (3) Meggyengült nyeregváz, lesüllyedt ülés (4) A nyereg a lapocka hátulját nyomja (5) Az alsó nyeregszárny vagy a heveder csatjai dörzsölnek (6) Hevedertörés (7) A nyereg egyensúlyának hibáiból eredõ feltörések