Öt évesnél fiatalabb ló sem alkalmas a célra, mert ez túlságosan megterhelné a még fejlõdésben lévõ hátizmait.

Egy egyenes vállú, kis marú, járás közben térdét magasra emelõ, képzett, jó egyensúllyal rendelkezõ  ló a legmegfelelõbb. Az ilyen ló hamar megszokja a jobb oldali lábsegítségek hiányát és az újfajta súlyeloszlást. 

A rosszul képzett ló bizonyos hibái (a túlságos támaszkodás a szárra, a váll beejtése a kanyarokban) jobban érezhetõek, ha dámanyereg alatt van.

A szoktatásnál a leginkább fokozatosság elvét kell észben tartanunk, hogy idõt adjunk a ló bõrének és izmainak az újfajta helyzethez való alkalmazkodáshoz.

Az elsõ néhány lecke alatt elõnyösebb, ha csak jobb kézre lovagolunk, így könnyebb megtartani az egyensúlyt a kanyarokban is. A jobb láb hiányzó segítségeit pálcával pótolhatjuk; sok esetben ez késõbb teljesen elhagyható, mert a ló megtanulja, hogy csak bal láb és a test segítségeire támaszkodjék.