A tagokkal történõ kapcsolat fenntartásának érdekében Nagy Britannia területét 14 földrajzi zónára osztja a Szövetség. Mindegyik zónának megvan a maga irányító testülete, bizottsága. A bizottságok feladatai közé tartozik a vizsgák és az oktatás megszervezése; a versenyek, bemutatók idõpontjainak figyelemmel kísérése az új tagok toborzása és az anyagi alapok megteremtése is. Egy-egy területi elnök képvisel minden bizottságot a Nagytanácsban. A Nagytanács határozza meg a legfõbb irányelveket, adja ki a versenyszabályzatokat, koordinálja a vizsgáztatást, dönt az oktatók és bírák kinevezésérõl, határoz a fontosabb kérdésekben.

A Szövetség fenntartja a kapcsolatot külhoni (ulsteri, írországi, ausztrál, USA-beli, kanadai, francia, japán, holland, svéd, és új-zélandi) testvérszervezeteivel is.

A tagdíj (18 angol font) más Brit lovas klubokéhoz képest szerénynek mondható. Ez nagyrészt annak tudható be, hogy a lovakat nem szükséges bejegyeztetni, mivel csak a lovas kerül elbírálásra.

A Szövetség külön szolgálatot tart fenn azért, hogy használt felszereléseket olcsó áron tehessen hozzáférhetõvé tagjai részére.

Az Angol Dámanyerges Szövetségnek ezernél is több tagja van Nagy-Britanniában, nagy részük aktívan versenyez is. A 16 évesnél fiatalabbak száma 120 körül van, a legfiatalabb tag 7 éves. Vannak családok, ahol a dámanyerges lovaglás már hagyomány, a Szövetség vezetõjének, Betty Skeltonnak családjában már négy generáció óta ûzik ezt a sportot. Az anya és lánya alkotta csapatok sem ritkák.

120 körüli a Szövetségnél sikeres vizsgát tett lovasoktatók száma. Az oktatók képzése két szinten folyik: kezdõ („B”) és haladó („A”). Az oktatók között számos profi versenyzõ is van, aktívak és visszavonultak egyaránt. Mindannyian a lovaglás biztonságát és a ló jólétét tartják leginkább szem elõtt.

A tagok bizonyítványt szerezhetnek tudásukról; lószerszámok ismeretébõl (különösen a dámanyergek és a kantárok terén), lótartásból és a viseletek ismeretébõl tehetnek vizsgát, melynek követelményei igen szigorúak. A tagok képzése négy osztályos rendszerben történik. Az elsõ osztályban még nincs ugratás, ha valaki mégis elsajátítja, piros pontot kap. Az ugratás egyébként a következõ három osztályban is csak opcionális. Ha valaki oktatói vizsgát szeretne tenni, legalább három osztályt el kell végeznie a „B”-vizsgához, és mind a négyet, hogy az „A”-vizsgát letehesse.
 

Rendezvények, versenyek

A versenyszezonban (áprilistól szeptemberig) kb. 180 különbözõ lovas rendezvényen tartanak országos minõsítõ versenyeket dámanyerges kategóriában is, természetesen a Szövetség szabályzatának megfelelõen. Az augusztusban megtartásra kerülõ Országos Bajnokság rendezvényein bárki részt vehet, a kezdõktõl egészen az Év Lovasa, vagy  az Év Ifjú Lovasa címre pályázókig. A mûlovaglás leendõ bajnokainak minõsítõ versenyeken kell részt venniük. Rajtuk kívül még 57 (!) osztályban, kategóriában indulhatnak lovasok. Csak ízelítõül néhány: díjugratás, díjlovaglás különbözõ szinteken, vadászlovak és pónik osztálya, cob-ok, hack-ek, veteránok, fiatal lovasok, és a "Vén Szatyrok Osztálya" (ez hivatalosan a „45 évnél idõsebb hölgyeké”, de mindenki csak így ismeri).

1994-ben több mint 170 ló és lovas vett részt ezen a háromnapos rendezvényen, átlagosan mindegyikük 5 kategóriában indult; a díj- és mûlovagló versenyeken idõhiány miatt sokuk nem is vehetett részt. 1995-ben közel ezer nevezés érkezett 186 lovastól (a lovakat is beleszámítva).

Az 1995-ös Nemzeti Dámanyerges Bajnokságra Hollandiából, Ausztráliából, az Egyesült Államokból és Új-Zélandról is érkeztek vendégek. A serlegek egyikét az Angol Dámanyerges Szövetség egyik amerikai testvérszervezete, a Texasi Dámanyerges Hölgyek (Texas Ladies Aside) tagsága biztosította.

A versenyeken kívül a Szövetség tagjai kosztümös bemutatókat is tartanak, az ebbõl befolyó összegeket gyakran jótékonysági célokra fordítják.

A tagok, ha tehetik részt vesznek az anyaországon kívüli lovas rendezvényeken is, ott voltak például az 1995-ös németországi Equitana-n.